Azt mondják, nagyobb bátorságra vall virágnak lenni, mint kősziklának. . .
A Tarot nagy Arkanumban van egy lap, amit sehogyan sem értek, ellenben nagyon érdekel a jelentése. Ez az Erő. A képen egy nő áll fehér ruhában egy oroszlánnal. Simogatja, megszelídíti?
Egy időben sorozatosan ezzel a lappal találkoztam, olyannyira, hogy még álmodtam is egy oroszlánnal, akit meg kellett szelídítenem. Emlékszem a félelemre, és arra, hogy valami mégis odatessékelt elé. Amikor pedig nagynehezen közelebb merészkedtem hozzá, kiderült, hogy teljesen szelíd. Aztán felébredtem. . . Ez körülbelül fél éve történt, de még ma is élesen emlékszem.
Szóval, ez a lap valahogy nagyon különös számomra. Nem fér, azaz nem fért össze a fejemben, hogy lehet valaminek olyan ereje, hogy igazából nincs is, azaz észrevehetetlen, és mégis megszelídíti az oroszlánt. Keresni kezdtem kívül, mivel belül sehogysem találtam rá. Elnyomta az a téveszme, hogy az erőnek erősnek kell lennie. . . Hatalmasnak, félelmetesnek, monumentálisnak, mint a szikla.
Aztán rájöttem, hogy a tarot 8. kártyájának ereje a virágokban van. . . És igazat kezdtem adni azoknak, akik szerint nagyobb bátorság virágnak lenni, mint kősziklának, és hogy ez a világ sokkal élhetőbb volna, ha helyesen használnánk az erő fogalmát, vagy megismernénk magunkban ezt az aspektusát is.
Hogy milyen ez az Erő? Még nagyon keveset tudok róla. Csak tanulom. Az oroszlán még a ketrecben van, nem igazán merek bemenni hozzá. . . Mert ERŐSEBB, mint én.
Mégis azt hiszem, pár nagyon jó barát „példájából” közelebb jutottam az igazsághoz, ahhoz a felismeréshez, hogy a virágok ereje igenis csodákat tesz. Ugyan nem instant-csodákat, nem is látványosakat, de nagyon emberieket… Amiből mostanában kevés van.
Ezek a barátok mutatták meg nekem, hogy igenis megéri élni ezzel az erővel. Mert a virág ugyan kiszolgáltatott, gyenge, bármelyik pillanatban veszély leselkedik rá, mégis egy olyan éteri, meg nem fogható erőt hord magában, amitől képes megszelídíteni a legdurvább szíveket, és képes megújulni… A virágok hisznek a gondviselésben, sőt, tudják, hogy van. És épp ezért jöhet szél, jég, víz vagy emberi kéz, ami leszakítja őket, ők mégis szirmot bontva illatoznak, és adják önmagukat feltétel nélkül. A virágok ismerik a halhatatlanságot, a szeretet EREJÉT, és valami különleges barátságban vannak Istennel.
Hálás vagyok, hogy ezt megérthettem végre. Hálás vagyok, hogy ismerhetek ilyen erővel rendelkező embereket, és a barátomnak mondhatom őket… Őket, akik megmaradnak szelíd, illatozó, hitet és reményt sugárzó virágnak olyankor is, amikor jön az árvíz… Olyankor is, amikor minden veszni látszik!
