Biztosan van annak valami oka, hogy a legnagyobb ünnepek minden kultúrában és vallásban nagyjából ugyanarra az időszakra esnek, és bár más - más szimbólumokkal, de ugyanazt üzenik. Mi keresztények húsvétot ülünk, a zsidóságnál Peszah van, a hindu vallás nagyjából ekkor ünnepli a Hóli-t, a tavasz ünnepét. Színesíti a dolgot, hogy az angol Eater szó (húsvét) a germán istennő, Ostara nevéből ered, aki a kelet úrnője, és ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. De még a buddhisták is április elején ünneplik Buddha születésének napját...

Nem fura?

Mindannyian ugyanazt tesszük. . .

Persze kultúrkörtől függetlenül mindenkinek másról szól ez az ünnep, van azonban valami közös gyújtópont. Még mielőtt elkezdtem volna gondolkodni rajta, már meg is jött a válasz. Előrevetíteném, hogy ez csak az én saját bejáratú válaszom, ami semmi esetre sem szeretné bárkinek is bemagyarázni, hogy ez az egyetlen és örök érvényű igazság. Egyszerűen csak figyeltem a hétköznapokat, amelyek ellenére annak, hogy az ember tartja-e vagy sem az adott vallásához tartozó előírásokat, merőben eltérőek ebben az időszakban más hétköznapoktól. Valahogy mélyebbek, gyorsabbak, érzékenyebbek... Visszamerengve a múlt húsvéti időszakaira, azt a következtetést vonhatom le, hogy ilyenkor mindig kiderült valami. Spirituális megközelítéssel azt is mondhatnám, hogy "fény derült valamire". És már meg is magyaráztam, szerintem miről szól minden tavaszközeli ünnep a vallásokban.

Ilyenkor fény derül

Fény derül a dolgok, emberek, körülmények valódi természetére. Lehullanak a leplek. Nem csak a saját világunkat látjuk élesebben azáltal, hogy megérkeznek a tavasz első napsugarai, hanem a saját személyiségünket, vágyainkat, szeretetreméltó és hibás tulajdonságainkat is. És persze másokét.

Emlékszem, hányszor kaptam a fejemhez egy - egy ilyen időszakban. Olykor sírva, máskor nevetve kérdeztem. VALÓBAN EZ VAN!? Valóban ezt érzem, erre vágyom? Valóban ilyen egy - egy ember? A farsangkor viselt álarcok ebben az időszakban valahogy viselhetetlenné válnak... A dolgok nem tudnak látszani valamilyennek. Kiderül, milyenek valójában. Kiderül, mi a mozgatórugó, a lényeg, a valóság.

Számomra a valóság ünnepe ez minden kultúrában. Bár más - más szimbólumrendszert használ mindenki. Egyesek az élet, a szerelem, a kitörő öröm, a színek, mások a születés, a feltámadás vagy épp a halál szimbólumrendszere köré építik az ünnepeiket, azonban mindenki a fényt ünnepli mégis, amely megvilágítja a dolgok valódi természetét, választ adva a kérdésre: Mi is az élet? 

Azt hiszem, amellett, hogy böjtölünk, méregtelenítünk, tavaszi nagytakarítunk, húsvétot ülünk és locsolkodunk, ebben az időszakban érdemes arra is odafigyelni, az életünkben milyenek a dolgok, érzések, kapcsolatok valójában... csak azért, mert ilyenkor valahogy jobban látszik...