A létezéshez-
sokat, az életben csak –
keveset jelent. . .
Pillanat…
Érdekes ez a szó. Behatárolhatatlan, megmagyarázhatatlan axióma. Az egyetlen, amit tudunk róla, hogy az idővel kapcsolatos, és tele van vele az életünk. Olykor egészen hosszúnak tűnik, máskor hihetetlenül rövid. Nincs meghatározott szabvány az emberek között, pontosan mennyi ideig is tart. De az biztos, hogy van. Hogy hányszor kattan a másodpercmutató egy pillanat alatt? Fogalmunk sincs, mégis használjuk, az idő jelölésére ezt a szót. Van benne valami, ami kevésbé akadémikus, ami játékteret enged a szubjektumnak, a léleknek. Nem mértékegységek, hanem emlékek és érzések kapcsolódnak hozzá. Mindannyian hordozunk magunkban jó párat belőlük, mindannyian vágyunk a „tökéletes” pillanatra. Körbelengi ezt a szót valami, a legnemesebb értelemben vett spiritualitás. És talán az összes elcsépelt, agyonnyálazott és kiforgatott ezoterikus „szakszó” közül ez az egy maradt meg, amit az emberi elme meghagyott a maga teljességében és szépségében. Érdemes tehát elgondolkodni rajta. Érdemes meditálni vele, mert még nem ragadtak rá tévútra vivő hazugságok.
Emlékszel különleges pillanatokra? Idézz fel most egyet, kérlek! Mindegy, hogy milyen érzés kötődik hozzá, idézd fel, és hagyd hatni egy kicsit. Aztán figyelj egy jelenlegi pillanatra! Csinálj egyet épp, ahol vagy. Meddig tart? Körülbelül hány másodpercig? Mire figyelsz, amikor pillanatot gyártasz? És ez az utolsó kérdés talán a legfontosabb!
A pillanatok lényege ugyanis abban rejlik, hogy a MOSTban történnek. . . Ezért nincs meghatározható mértékegységük, és ezért olyan nagyon nagy a hatalmuk az emberi emlékezet felett. Amikor pillanatot gyártasz, a jelenben vagy, és mivel ez meglehetősen ritkán történik meg veled, emlékezetes marad. . . Emlékszel, mert a lényed mélyén tudod, hogy ezek a PILLANATOK jelentik az életed magvát, adnak értelmet és szépséget annak az emberöltőnek, amit itt töltesz a Föld bolygón. . .
Én hiszek a pillanatok erejében. Hiszem, hogy egy magasabb tudatosság (amelyek szintén mi vagyunk) küldi őket hozzánk azért, hogy ha csak egy nagyon rövidke időre is, de megérezzük a lényeget. Mert a pillanatok a létet hordozzák magukban… Halkan, ám annál jelentőségteljesebben közlik az emberi elmével: MINDIG MOST VAN. . . Milyen nyugodt és egyszerű is minden, ha jelen vagy. Milyen jó játék is gyűjteni a pillanatokat. . .
